2018. január 7.
2017-ben ünnepeltük a MOM által alapított első vidéki gyáregység (Dunaújváros) működésének 50. évfordulóját.
A Magyar Optikai Művek budapesti törzsgyáránál az óragyártásnak – annak Dunaújvárosba telepítése előtt – a tervezés és a gyártás szinte teljes vertikumában már igen komoly hagyományai voltak. Az előzmények egészen a harmincas évekig nyúlnak vissza. (Erre az időszakra esik az 1939-es – Magyar Optikai Művekre történő – gyárnévváltoztatás is.)
A katonai felhasználású óraműves gyújtó egy kis alkatrészszámú, de rendkívül megbízható szerkezet volt, melynek maximum egy percig kellett működnie. Ezzel szemben az ébresztőóra egy sok elemből álló könnyű szerkezet, melynek egy felhúzással legalább harminchat órán át kell működnie. Az óraműves gyújtó háború előtti gyártása során felhalmozott szakmai tapasztalat – és vélelmezhetően egy előrelátó felkészülés és tervezés – lehetett az alapja a háború utáni, nagy felszerszámozást és technológiai fegyelmet igénylő ébresztőóra gyártás rövid idő alatti felfuttatásának. A háború befejezése után a megszerzett gyártási tapasztalat alapján elsősorban szovjet igényre indult jelentős mennyiségben az ébresztőóra gyártás.
A hatvanas évek derekán, az akkori iparpolitikának megfelelően a vidéki ipartelepítések sorában a Magyar Optikai Művek Dunaújvárosban kezdte el a budapesti termelése egy részének kiépítését, létrehozva Dunaújvárosi Gyáregységét. A feladat nem volt egyszerű, hiszen a műszeriparban idegen környezetben kellett egy finommechanikai tömegtermelést megvalósítani. Elsősorban a nehéziparban dolgozó férfiak otthonlévő feleségeinek kellett munkalehetőséget biztosítani. Azonban a budapesti és dunaújvárosi kollégák, szakemberek példás együttműködése és szakértelme az óragyártás beindításával egy sikertörténet kezdetét jelentette. (Bár az óragyártás már régóta megszűnt a MOMERT Rt.-nél, a helyiek még mindig nemes egyszerűséggel sokszor csak „óragyárnak” hívják.)
A termelés beindításához, ill. felfutásához a Törzsgyár adta a szükséges gyártóeszközöket, technológiát, a fegyelmezett munkakultúrát, a szalagrendszerű termelést a helyi vezetés alakította ki és melyeket Dunaújvárosban példaértékűen, alkalmaztak, és idővel továbbfejlesztettek. Így valósulhatott meg az évi közel millió darab ébresztőóra gyártása. Idővel újabb és újabb termékek jelentek meg a gyár palettáján (írógép, személy- és ipari mérleg, számítástechnikai periféria, és egyéb közszükségleti termék. ), melyek gyártását a Törzsgyárral, többek között a Technológia Fejlesztési Osztállyal történő szoros együttműködésben jelentős technológiafejlesztéssel és eszköz beruházással (CNC technológia bevezetése/elterjesztése, Atlas Copco festőrobot telepítése, lemez sajtolótechnológia, szerelési technológia fejlesztése, stb.) megvalósult gyárfejlesztés is megalapozott.
Az elmúlt, hullámvölgyekkel is tarkított 50 év bebizonyította, hogy a vállalat az induláskor kapott, ill. megszerzett javakkal/lehetőségekkel nemcsak élni tudott, hanem a nagyon is változó korszakokban váltani, megújulni is. Példaértékű az 1989 júniusában önállóvá váló gyáregység a legnehezebb gazdasági körülmények között is magyar tulajdonban tudott maradni és dolgozói rész privatizáció révén a mai napig sikeres fejlődés mellett több „lábon állva” működik.
Ebben elévülhetetlen érdeme van a kezdetektől a vállalat működésében, fejlesztésében meghatározó szerepet betöltő Urbán László vezérigazgatónak. A gyár sikerét bizonyítja, hogy a kollektíva az elmúlt évtizedekben számtalan elismerést kapott, valamint Urbán László vezérigazgató 2000-ben az év vállalkozója, 2017-ben Dunaújváros díszpolgára lett. A MOMERT Rt. egyik alapítója a 2001-ben alapított MOM Emlékalapítványnak.
További sikereket kívánunk:
MOM Emlékalapítvány kuratóriuma és Gócza Gyula