MOM történet a MOM Művelődési Központba

MOM történet a MOM Művelődési Központba

A történetírók a gyár alapítása időpontjának 1876 július 1.-ét tekintik. Az ekkor kelt miniszteri leiratban Trefort Ákos vallás-és közoktatási miniszter Süss Nándor marburgi egyetemi mechanikust a Kolozsvári Egyetemre kinevezte, és részére egy mechanikai műhely felszerelését anyagilag támogatta.

A Kolozsvári Egyetemtől a Magyar Optikai Művek megszűnéséig tartó út főbb állomásai:

 

1876 – Kolozsvári Egyetem (műszergyártás, műszerészképzés)

1884 – Mechanikai Tanműhely (Államilag segélyezett)

           Bp. Mozsár u. 8. 1891-től Bp. Alkotás u. 9.

1900 – Süss Nándor-féle Precíziós Mechanikai Intézet

           Bp. Alkotás u. 9. 1905-től Bp. Csörsz u. 39.

1918 – Süss Nándor Precíziós Mechanikai Intézet Részvénytársaság

1922 – Süss Nándor Precíziós Mechanikai és Optikai Intézet Rt.

1939 – Magyar Optikai Művek Rt.

1952 – Magyar Optikai Művek

1998 – A Magyar Optikai Művek jogutód nélkül megszűnt

 

Süss Nándor 1848 szeptember 25.-én született a hesseni Marburgban. Már kora gyermekkorában nagyapjának mechanikai műhelyében dolgozott, és 14 éves korában teljesen kész mechanikus volt. Később a marburgi egyetem mechanikusa lett. Innen hívta meg 1876-ban a kolozsvári egyetem az ott szervezett mechanikusi állásra. Trefort Ágoston vallás-és közoktatási miniszter 1884-ben Budapestre rendelte és egy mechanikai tanműhely felállításával bízta meg. A tanfolyam 4 évre terjedt és fő célja volt, hogy kellő előképzettséggel bíró ifjakat képezzen ki a finommechanikai iparra. A tanműhelyt a Mozsár utcában nyitotta meg és 1890-ben Budára, az Alkotás utcába helyezte át. A tanműhely az oktatás mellett geodéziai, erdészeti, bányászati, tengerészeti és egyéb szigorúan pontos tudományos műszereket gyártott. Fokozatosan megbízható és valóban kiváló mechanikus generációt nevelt, akik közül egyesek itthon önállósították magukat, mások pedig a külföld legelőkelőbb hasonló gyáraiban töltöttek be vezető állásokat. Az államilag segélyezett tanműhely 1900-ban megszűnt és Süss Nándor magánvállalatává alakult át. A vállalaton belül a tanműhely megmaradt. A cég kereskedelmi teendőit a Calderoni és Társa cég látta el. A műszerekhez szükséges optikai elemeket külföldről szerezték be. Állandó megrendelő volt Eötvös Lóránd a torziós inga feltalálója, aki a kísérleteihez szükséges műszereket Süssnél rendelte meg, már 1889 óta. Világhírűvé vált ingáját is Süss készítette el 1898-ban. A torziós ingával a Föld nehézségi erőterének változásait lehet terepen meghatározni. Ezt a műszert állandóan továbbfejlesztve – később Eötvös-Rybár inga néven – egészen az 1940-es évekig gyártották. Süss Nándor saját tervei alapján a Csörsz utcában külön gyárat építtetett, ahová 1905-ben költözött át. Süss Nándor amennyire elsőrangú volt, mint szakember, annyira kevésbé volt üzletember, ezért megrendelésekkel ellátott vállalata anyagi nehézséggel küzdött. Emiatt gyárából 1918-ban részvénytársaságot alakított, oly módon, hogy a technikai igazgatás a kezeiben maradt. Korábban komoly lépéseket tett az irányban, hogy gyárát a Zeiss jénai optikai intézetéhez hasonló módon szervezze meg. (E szerint az intézet vagyona bizonyos értelemben a mindenkori alkalmazottak tulajdonát képezi, és mindenki aki az intézetben munkálkodik, tehetsége és érdemei szerint részesüljön a tiszta nyereségben.) Munkássága külső elismerésekben is részesült. A király koronás érdemkereszttel tüntette ki. Gyártmányai több mint húsz kiállításon különböző kitüntetéseket kaptak. Süss Nándor 1921 április 1.-én villamosbalesetben halt meg, sírja a Farkasréti Temetőben van. 1921-ben a gyár megkapta a bécsi GOERZ cégtől az optikai üvegcsiszolás licencét, és megkezdte az optikai elemek gyártását is. A termelés egyre bővült és ez megkívánta újabb üzemépületek építését. Ehhez a szomszédos Csörsz utcai telkeket fokozatosan felvásárolták. 1930- ban a részvények egyik fele a Honvédelmi Minisztérium, a másik fele a ZEISS-GOERZ cégcsoport tulajdonába került. A vállalat 1932-ben a műhelyoktatás egységesítése végett felállította az önálló tanműhelyt a legkorszerűbb felszereléssel, 1937-ben pedig az optikai tagozatot is. Az iparostanonc iskola igazgatói: Süss Nándor gyáralapító igazgató (1884-1921), Szabados Jenő (1921-1938), Grohs György (1939-1945). A gyár úgy a polgári felhasználókat, mint a honvédséget ellátta finommechanikai-optikai műszerekkel, emellett jelentős exportot is lebonyolított.

Jelentős lépés volt, amikor a légvédelmi gránátokba szerelt óraműves gyújtó gyártásának licencét megvették a Junghans Művektől. Az óraműves gyújtók olyan jó minőségben készültek, hogy Anglia a saját tervezésű óraműves gyújtóinak egy részét is a Süss Rt-nél rendelte meg. Ezek gyártására egy külön gyárépület épült, melynek tetejére egy 6 méter magas műkő szobor került, Haich Erzsébet alkotása. A szobor egy az égbolt felé íjazó férfialakot ábrázolt, mely az épületben folyó munkát, az ég felé irányuló védelmet szimbolizálta. A szobornak olyan nagy sikere volt, hogy 1939-ben, amikor a gyár megváltoztatta nevét Magyar Optikai Művek-re, a koszorúba font íjazó alak lett a cég jelképe. A többi új gyárépület is néhány díszítéssel ellátott esztétikus kialakítású volt, az épületek között gyepszőnyeggel, vizes medencével. Kívülről nézve nem látszott, hogy itt ipari termelés folyik. 1944-ben a gyár gépparkjának és felszerelésének egy részét a vezetés tiltakozása ellenére nyugatra vitték, és az ostrom alatt az épületek fele romossá vált. A háború befejezése után a dolgozók elkezdték a romok eltakarítását, az épületek helyreállítását, és a megmaradt gépek javítását, üzembe helyezését. 1946-ban a potsdami egyezmény alapján a német tulajdonban lévő részvények a Szovjetunió tulajdonába kerültek. Ezekben az években újra indult a termelés és a műszaki személyzet fejlesztése. 1949-ben Konstantin Szmirnov lett az igazgató. Nevéhez fűződik a gyári óvoda létrehozása és ennek a kultúrháznak a felépítése, melyben a MOM dolgozói is részt vettek. A MOM 1952-ben teljes egészében visszakerült a Magyar Állam tulajdonába. A finommechanikai-optikai gyártmányok iránti minőségi és mennyiségi igény növekedése lehetővé tette a gyár és a gyártmányok fejlesztését. Új gyárépületek épültek, így 1956-ra felépült az Alkotás utcai sarkon a négyzetes alaprajzú irodaépület is. A geodéziai műszerfejlesztés nemzetközi elismerést is hozott, három műszer is elnyerte 1958-ban a Brüsszeli Világkiállítás nagydíját. A műszerek tervezői közül Bors Károly 1958-ban, Bezzegh László és Schinagl Ferenc 1960-ban Kossuth-díjat kaptak. 1963-ra készült el a giróteodolit, melynek segítségével a Föld forgástengelyének irányát lehet terepen meghatározni. A műszer kifejlesztéséért Pusztai Ferenc 1963-ban szintén Kossuth-díjat kapott. 1960-tól új gyártmánycsoport is megjelent, a laboratóriumi műszerek (Derivatográf, Ultracentrifuga stb.). Az 1960-as években kezdte meg a MOM a számítástechnikai kiegészítők gyártását (szalaglyukasztók és olvasók, mágneslemezes tárolók). A vállalat fejlődése az 1980-as évek közepéig tartott. 1989-ben a MOM mint tulajdonos a budapesti és vidéki gyáraiból önálló Rt-ket és Kft-ket hozott létre. Ezek egy részét a 90-es években sikerült értékesíteni, más részeket felszámoltak. A Magyar Optikai Művek 1998-ban jogutód nélkül felszámolásra került. A Csörsz utcai telephelyet 1996 nyarán kiürítették, majd az épületeket elbontották. Az egykor szép napokat megélt gyár területén irodaházak, bevásárlóközpont és lakópark épült.

Eszközöket és Weboldalt a Green-Light pályázatok keretében a pályázhat meg!

| KÖSZI NEM!
Thanks for signing up. You must confirm your email address before we can send you. Please check your email and follow the instructions.
We respect your privacy. Your information is safe and will never be shared.
Don't miss out. Subscribe today.
×
×
WordPress Popup